Vörösmarty és Etelka

Amikor Vörösmarty – egész fiatalon – a Perczel grófék nevelője lesz, a gondjaira bízott fiúk mellett megismerkedett az akkor még gyermekleány Etelkával is, aki tíz év alatt gyönyörű lánnyá serdült, s a vele egy fedél alatt lakó Vörösmarty szerelemre lobbant iránta.

Bár a leány kedvesen beszélt a költővel, és – ragaszkodását látva – néha felébresztette annak reménykedését is, valójában nem viszonozta érzelmeit. Vörösmarty zárkózott, tartózkodó természete csak növeli a távolságot kettejük között, hiszen még vallomásra sem kerül sor, mert a költő fél – és nem alaptalanul – a visszautasítástól. Az elfojtott szerelemvágy viszont még évekig utat talál a költő érzelmes, epekedő, fájdalmas lírai, de főleg híres epikai alkotásaiban. Még az 1831-ben írt Csongor és Tünde boldogságkeresése is részben ide vezethető vissza. (Brauch Magda)

“Szép Etelka, kit szivembe/ Nem múlólag vettelek be, ( ... ) Szép Etelka, halld utólszor,/ Amit sóhajt e csekély sor: /Légy áldott/ Isten veled!”